O.Z.O.R.A. Fesztivál 2025 Nagyszínpad dekoráció
Nehéz a fesztivál pora. Mi már megszoktuk. Ügyes kezű munkások szedik le Dádpusztán az árnyékolókat, műtárgyakat, amik alatt több ezer ember táncolt, és teherautóval szállítják vissza a műhelybe. Az udvar ilyenkor apokalipszis, felhőnyi organzák, kiálló drótok, ledek, kötélmaradványok. Ezt a káoszt bontjuk le a fáradt őszi fényekben, mindenki maszkban kuksol, csomókat, bogokat vágunk szét, akkora por van, hogy nem csak asztalra, de az ablakra is rajzolni lehet. Visszafejtjük a tárgyakat, így lesznek újra szálak, megy a gombolyítás, és ahogy a nap egyre alacsonyabban száll, novemberben már nem csak az udvaron, de a műhely két termében is el lehet férni, már a por is kevesebb. December elejére végzünk, és mindannyian veszünk egy nagy levegőt végre. Nekünk most van vége a fesztiválszezonnak. A munka ilyenkor sem áll meg persze, de a gombolyagokat dunyhákba, cihákba rakjuk, és hátul a raktárban várják az újjászületést, mi meg egy picit mást csinálunk. Eltelik a karácsony, szilveszter.
2025-ben január hatodikán jövünk először dolgozni, ekkor szedte elő a Tünde, az Erzsike, a Zoli és a Gyula újra a gombolyagokat hátulról, Angéla már karácsony előtt kitalálta, hogy virágszirmokat alkotunk. Ezek deltoid alakú tárgyak, három hosszúságú sorozatot kell elkészíteni, lényeg a variálhatóság, a modularitás. Megy a matek ezerrel, kikísérletezzük a végleges hosszokat, a felvetések algoritmusát. A szirmokat hurkoljuk, 2 pár pink a kezdősor, aztán jön 6 pár szabadon választott első szín, aztán 2x2 pár lila, majd 6 pár szabadon választott második szín, és barna lesz a lezárás. Minden elkészült darab tesztelésre és mérésre kerül. Korábban mérnök volt a szakmám, így nekem jutott a feladat, hogy méréseket összesítsek, területet számoljak, persze Angéla is kalkulál, többször futunk neki, sokat kell gondolkodni, hogy a 3000 négyzetméter, ami a fesztivál tánctere fölé szükséges, pont annyi legyen. Egy szirom egy-két nap alatt elkészül. A hurkolás gyorsan megy, a színek hullámzása határozza meg a mindennapokat.
A kötelezően meghatározott színsorok mellé mindenki azt választ, ami harmonizál, a napok, hetek alatt szépen fogynak a gombolyagok. Hurkolás, szünet, hurkolás, tízórai, hurkolás, szünet, hurkolás, kong a Ferenciek templomában a harang, megyünk haza. Másnap reggel folytatjuk, ahol előző nap abbahagytuk, a gombolyagok belsejéből indul a szál, így könnyebb. Pulzálnak a színek. Telnek a napok, hideg van meg felhős, a sárgák, narancsok, pirosak, rozsdák, fűzöldek, mohazöldek, fáradt rózsaszínek, pinkek, magenták, lilák ritmusa jól kompenzálja az egyébként szürke, tél végi napokat. Néhány színt már korábbi években többször használtunk, aztán lebontottunk és újra felhasználtunk, érdekes mintákat fakított bele a fesztivál felett perzselő nap. Most tél van és szünet, kint didergünk az udvaron egy cigivel (már aki dohányzik), aztán: hurkolás. Készülnek a szirmok.
A napi rutin, hogy az utolsó szünet után az aznap elkészült darabokat az erős kezűek kifeszítik, ez a tesztelés, lássuk, van-e hiba, közben Péter kijön az irodából és mindegyikről készít fotót. Másnap ugyanez, harmadnap ugyanez, az egész hét hét ugyanez, 10-12 felvetésen dolgozik a műhely egyszerre, ez a munkaállomások száma. Aki nem hurkol, az gombolyít, szortíroz. Hirtelen azt vesszük észre hogy kitavaszodik, és március van. Fogynak a színek, ami eredetileg pinknek indult középen, most lila, de az is elfogy, aztán így lesz narancs, a végén már mindenki küzd hogy mi legyen a mezők színe, hiszen a legfontosabb, hogy a tárgyak harmóniát sugározzanak. Nem mondom, hogy verekedünk, de ahogy egyre kevesebb gombolyag van a párnahuzatokban, vannak szituk…, közben a nap ritmusa a hurkolás, feszítés, megyünk haza.
Kint az udvaron kizöldül minden, nem kell télikabát. Március végén már a legutolsó gombolyagokat pörgetjük, így ahogy fogynak el a szálak, az eddigi színmezők feloldódnak, és az utolsó, nagyjából negyven darab olyan, mint egy rétes, darás, mákos lesz, érdekes kontraszt a korábbiakhoz képest. Angéla deltoidokat vagdos ki papírból, és többen próbálgatjuk, hogy hogyan rendezhetők mintába a szirmok, és a lehetőségek száma nagy, ez a formaterv előnye. Háromszor 88 darab szirom készül, és 40 darab a tarkákból. Ez az utolsó, nyolcadik O.Z.O.R.A fesztivál, amire a műhely munkái felkerülnek, a mi alkotásaink. Méltó lezárása majdnem egy évtized munkájának, amibe beleraktunk rengeteg időt, kísérletezést, próbát, elengedést, tanulást, az összes korábbi, általunk hozott textiles ismeretet, hogy mindig, minden évben valami olyan mű jöjjön létre a nagyszínpad fölött ami új, és mind technikailag, mind a művészi koncepciót tekintve a saját lábán, hibátlanul áll. Valaki azt mondja, ez egy nagyon sokszínű virág, és igaza van, ez a sokszínű, sokszirmú, csodálatos virágszál a mi búcsúajándékunk.
Fotó és szöveg: Kupás Péter